Molnár Szabolcs kritikája, elhangzott a Bartók Rádió „Új Zenei Újság” című műsorában 2021. július 11-én
Számomra a legérdekesebb, legizgalmasabb mű a koncerten Kecskés D. Balázs Komm című kompozíciója volt. Nemcsak azért, mert ebben a formában még nem hallottam – a [kamarakórusra és vonósnégyesre] kibővített apparátus egy kicsit más oldalait mutatta meg a darabnak. Már harmadszor-negyedszer hallva ezt a kompozíciót, egyre inkább megérlelődik bennem, hogy Kecskés D. Balázsnak arra a törekvésére, hogy a nagyon egyszerű anyagokat és a komplex anyagokat valamifajta egyensúlyba hozza egy-egy művön belül, érdemes egyre jobban figyelnünk, mert egyre szebb eredményeket ér el ezzel a zeneszerzői szándékkal.
Mire gondolok? Ez a darab néha egyszerű, [a szerző] – most használom azt a kifejezést, ami talán kicsit pejoratív is lehetne – triviális anyagokkal dolgozik. Unisonóban vezet szólamokat, vagy egy egyszerű kvart motívumot ismételget, vagy note bene megszólaltat egy tiszta hármashangzatot – vannak a zenei anyagnak ilyen elemei. Ugyanakkor ezek az elemek mindig kapcsolódnak valami másfajta komplexitáshoz. Például amikor egy-egy hang szól a vonósnégyesen, akkor a ritmika az, ami különösen izgalmas – ahogy ütköznek a kvintolák triolákkal, nyolcadokkal, negyedekkel. Valamifajta izgalom, valamifajta gazdag textúra mégis megjelenik, miközben a hangmagasságok szintjén egyszerű a mű. Amikor kitisztul a hangzás konszonáns hármashangzatokra, akkor azok kifejezetten eseményszámba mennek, mert a közvetlen környezetükben akár negyedhangos eltolásokkal kialakított hangzásfelületek is vannak. Amikor pl. egy d-moll hármashangzat megszólal ebben a darabban, akkor nem azt veszem észre, hogy ez retrográd [gesztus], vagy az eklektika vagy a posztmodern szellemében elsütött konszonancia, hanem valami újfajta ízzel társul ez a hangzás. Néha sokkal feltűnőbbek ezek a pillanatok a kompozícióban, mint a kortárszenében inkább elfogadott disszonáns pillanatok.
Mindenképpen egy nagyon tehetséges és jól szervezett kompozíció. Rendkívül filozofikus, a szöveget különböző szerzők írásaiból maga Kecskés D. Balázs állította össze. Egyfajta profán vallásosság lengi be ezt a szöveget, és ebből a profán vallásosságból a hallgató át tud lényegülni, és egy valódi szakralitás élménybe tud eljutni. Tehát mindenképpen egy olyan mű, amit érdemes újra és újra elővenni, és újabb és újabb előadókkal kísérletet tenni a megszólaltatására.
