Apparátus: négy énekhang, vonósnégyes (SATB)
Terjedelem: 27 perc
Keletkezés éve: 2019
Szöveg: Gilles Deleuze, Claire Parnet, Paul Thymich, T. S. Eliot
Bemutató: 2019.04.28., Kruppa Vonósnégyes, Szklenár Roberta (szoprán), Thurnay Viola (alt), Csapó József (tenor), Pintér Dömötör (basszus), vez.: Dénes-Worowski Marcell. Gödöllő, Premontrei Auditórium
Díj: A mű 1. díjat nyert az ostravai Generace zeneszerzésversenyen, 2020-ban, továbbá ugyanebben az évben elnyerte a Magyar Zeneszerzők Egyesülete Istvánffy Benedek díját is.
Leírás:
Komm című, vonósnégyesre és négy énekhangra írt művem kapcsán egyfelől az apparátus különlegessége inspirált – az ahogyan ez a két külön-külön megszokott együttes ebben a rendhagyó kombinációban új életre kel. A másik fő ihlető egy Kortárs művészetelméletek nevű egyetemi kurzus volt, amelyet 2018 elején vettem fel az ELTE esztétika tanszékén. Nemes Z. Márió és Seregi Tamás kiváló sorozata felvonultatta előttünk a 20. és 21. század legfontosabb művészeti irányzatait, részletesen megismertük a főbb gondolatokat és gondolkodókat.
Mindennél jobban megragadott a poszthumanizmus, az antropocentrizmust, és konkréten a Felvilágosodás emberközpontúságát meghaladó filozófia, és az irányzat talán legjelentősebb képviselője, Gilles Deleuze munkássága. Kompozíciómban – úgy érzem – ennek a hatását dolgozom fel.
Amikor szövegek után kutatva a kezembe került Deleuze Párbeszédek című, Claire Parnet-val közösen írt könyve, megdöbbentett, mennyire aktuális, időszerű problémák jelennek meg a több mint negyven éves szövegben – olyan gondolatok, amelyek talán csak az utóbbi egy-két évtizedben teljesedtek ki igazán. Az internet mindent átszövő jelenléte, a fogyasztói mentalitású társadalom, az informatika, valamint a biológia területén lezajlott forradalmi felfedezések mind a humanista világkép válságához, és talán végéhez vezettek. A határok elmosódnak emberek és állatok, emberek és gépek, férfiak és nők között. A korábban stabilnak hitt fogalmak megkérdőjeleződnek, a fogalmi kettősségek megszűnnek, a fokozatosság, az egymásmellettiség kerül előtérbe, és a nyugati gondolkodás többezer éves – keresztény gyökerű – célorientált jellegét felváltja egy folyamatokban, állandó, határozott cél nélküli változásokban, alakulásokban kifejezésre jutó világkép. Vajon a korábbi gondolatok, érzések, tapasztalatok, fogalmak, műalkotások a múltéi? Erejüket, érvényüket vesztették?
A Deleuze-Parnet töredékek mellé Paul Thymich és T. S. Eliot részleteket helyeztem, ezek a részletek bonyolult, sokféléképpen értelmezhető viszonyban állnak a francia mondatokkal.
Amibe a komponálás közben kapaszkodtam, ami azóta is erőt ad, hogy bármi történik is a világban körülöttünk (legyen ez egy pusztító vírus vagy nehéz gondolatok), hiszem, hogy minden kérdés, probléma feloldása, megoldása annak a kezében van, Aki el fog jönni.
