Apparátus: vegyeskar, szoprán szóló, bariton szóló, szimfonikus zenekar – 2.2.2.2-4.3.3.1-3perc-hp-str

Időtartam: 55’

Befejezés éve: 2025

Megrendelő: a Magyar Rádió Szimfonikus  Zenekara és Énekkara

Bemutató: 2026. február 5. Tatai Nóra (szoprán), Horváth Csaba (bariton), Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vez.: Dubóczky Gergely. Budapest, Pesti Vigadó.

Leírás:

Talán akkor is Nietzsche tanítványai vagyunk, ha nem is tudunk róla. Elég, ha csak ehhez hasonlókra gondolunk: azzá válunk, amivé akarunk, nincs eleve adott, belső lényegünk. Vagy erre: nincs fent és lent, nincsenek rögzített keretek. Esetleg erre: mindenki a maga számára szab törvényt. Vagy például erre: nem az igazságnak van hatalma, hanem a hatalomnak igazsága. Nietzsche gondolatainak a hatása annyira meghatározó, hogy könyvei szinte „modern szakrális szövegeknek” tekinthetők. És a szakrális szövegek mindig is elengedhetetlenül fontosak voltak a művészek számára – akkor is, ha nem hittek bennük.

A mű gondolati kiindulópontja Johannes Brahms Német rekviemje. A protestánsként nevelkedett, később szabadgondolkodóvá váló Brahms oratóriumának a szövegkönyvét kizárólag bibliai szövegekre építette. Ugyanakkor olyan librettót hozott létre, amelyben új, teológiai szempontból unortodox jelentéseket teremtett. Bizonyos értelemben profán művet hozott létre szakrális szövegekből – kompozíciója nem az elhunyt örök sorsára, hanem az életben maradók vigasztalására helyezi a hangsúlyt. Új oratóriumom ennek a koncepciónak a megfordítása: hogyan születhet szakrális izzású mű profán, filozófiai szövegekből?

A Friedrich Nietzsche, Pilinszky János és bibliai szövegekre épülő, A Megfeszített (Der Gekreuzigte) című művem egy kortárs, modern passióként értelmezhető: a szakrális oratórium hagyományát gondolja újra a 21. század perspektívájából. Az oratórium szövegének középpontjában Nietzsche Vidám tudomány című művének híres részlete, „Az őrült példázata” áll, amelyben elhangzik az „Isten halott” kijelentés. A mű nem ennek az igazságát állítja, hanem annak egzisztenciális következményeit vizsgálja. A darab során kísérletet teszek egy poszt-religiózus tabló létrehozására, amely a transzcendencia elvesztésének és hiányának fájdalmas tapasztalatát járja körül – azt a feszültséget, amelyben a modern ember egyszerre távolodik el a hagyományos spirituális keretektől, és marad mégis mélyen kiszolgáltatva a jelentés iránti vágyának.

(Kecskés D. Balázs)